Hadd invitáljalak egy felemelő lelkigyakorlatra. A célja, hogy felismerhetővé váljék számodra a benned élő szépség és harmónia. Idézz fel magadban egy emléket, egy érzést, amikor elismerést vívtál ki. Megjutalmaztak vagy dicséretet kaptál. Amikor megtapsoltak. Majd gondolj valamire, amit nagyon szépnek találsz. Gondolj egy gyönyörű természeti képre. Egy olyan helyre, amitől elakadt a lélegzeted, mikor ott jártál.

Hasonlítsd össze magadban a két érzést. Az első rólad szól, ugye? Dicsőítettek, elfogadtak, talán bálványoztak is,mondhatnánk, hogy - hacsak néhány pillanatra - a többiek fölé emelkedtél. Piedesztálra állítottak. Ez az érzés öndicsőítésből születik, míg a másik egyfajta beteljesülést ad. A lelked harmóniájából fakad.

Volt már, hogy valamit nagyon jól csináltál? Sikereket értél el, komoly feladatot oldottál meg? Emlékezz vissza egy olyan eseményre, amikor úgy érezted, feljutottál a csúcsra! Milyen érzés ez ahhoz képest, amit a lelkesedéssel végzett munka, vagy épp sportolás közben éreztél? Feloldódtál abban, amit csináltál? Biztos vagyok benne, hogy igen!

Amikor azért dolgozunk, hogy sikeresek legyünk, hogy megnőjjünk mások szemében, akkor egy földi vágy hajszol bennünket. Ki lenne mentes ettől? Egyáltalán baj, ha vágyunk mások elismerésére? Nyilvánvalóan nem. A nehézségek akkor kezdődnek, amikor minden időnket ez köti le, az összes energiánkat ebbe öljük. Kiüresedéshez vezet.

Figyeld meg magad nap mint nap. Hány gondolatodat és cselekedeted hatja át a megfelelni vágyás, a siker hajszolása? Ugye sokat! Mindenkit átitat a versengés izgalma, a győzni akarás. Ha körülnézünk, ezt látni magunk körül a világban.

Most tedd fel magadnak a kérdést, vajon a sikertől boldog lettél? Biztosan jól esett, de veled maradt? Kiteljesedettnek érezted magad tőle? A földi érzések mulandóak, mint minden más, ami nem a lényünk legmélyéből fakad.

A siker, az elismerés, a rajongás se nem harmónia, se nem szeretet. Sajnos elhagy, amikor rossz passzban vagyunk, épp hullámvölgy jön az életünkben. Úgy elmaradnak a rajongók, mint a slusszkulcs, amikor elveszítjük. Volt-nincs.

Van ugyanakkor valami, amit fontolóra kell vennünk. A lelki fejlődés bizonyos szakaszában a dicséret, a jutalom, az elismerés fontos építőkövei a személyiségünknek. Így szocializálódunk. Segít beilleszkednünk a társadalomba, helyet teremt nekünk a világban.

Ha már elvégezte a dolgát, ne hajszoljuk továbba sikert. Ne mindenáron. A teljesség forrása máshol, a belső harmóniából fakad. Ráhangolódással találhatjuk meg. Igyekezzünk felismerni a szépséget mindenben, ennek segítségével találjuk meg magunkban is.

Egyszer hallottam egy történetet az öreg indiánról. Két farkasról mesélt, melyek a lelkében egymással viaskodtak. Az egyik kapzsi, irigy és agresszív volt, a másik együttérző és barátságos. Mikor megkérdezték tőle, hogy melyik nyer, azt mondta: amelyiknek többed adok enni.

Fotók: pinterest.com