“Az a madár, amelyik kalitkában születik, betegesnek fogja tartani a repülést.”
- Alejandro Jodorowski -
Minden ember keresi a boldogságot, Évezredek óta ezt tesszük ,mégis oly kevesen találnak rá. Szenvedésből annál többet látunk magunk körül. Ha felteszed magadnak a kérdést, vajon mi okozza ezt, talán a háborút adnád válaszul, vagy az önzést, konfliktusokat, egymás meg nem értését. A tolerancia hiányát említenéd, a tátongó szakadékot a gazdag és a szegény emberek között.
De tévedsz! Az igazi indok egészen más. Sokkal egyszerűbb, épp ezért nehezebb rátalálni. Az ok, ami távolt tart mindannyiunkat a beteljesüléstől, a teljesség érzésétől, épp mi vagyunk. A boldogtalanság forrását a tükörben látni, ha belenézünk. Mégis oly szerencsések vagyunk, mert a boldogságét is magunkban fedezhetjük fel.
A megoldás a látásmódban keresendő. A hétköznapi tudat, melynek mindannyian rabjai vagyunk, telítve van gondolatokkal, érzésekkel és vágyakkal. Ezernyi dologgal, amelyek elválasztanak a jelen pillanat megtapasztalásától.
Voltál már úgy, hogy akkora szenvedéllyel csináltál valamit, hogy az idő megszűnt létezni a számodra? Éltél át pillanatot, mely bárcsak sosem ért volna véget? Ugye, milyen ritkák ezek az alkalmak? Életünk drágakövei.
A többi részét mintha meg sem élnénk. Hajszoljuk a sikert, a pénzt, a csillogást. Forgatjuk a végtelen mókuskereket. Szeretnénk boldogok lenni, de nem tudjuk, hogyan kell. Az első lépés annak a felismerése, hogy életünket programok vezérlik, rutinok közé zárjuk magunkat. A megfelelni vágyás pedig oly erős, a társadalom nyomása olyan hatalmas, hogy képtelenségnek tűnik kitörni belőle. Ezrével tolonganak a fejünkben elképzelések a tökéletes életről, társról, karrierről, otthonról és minden egyébről.
Gúsba kötnek, mert egész mélyen hisszük, hogy ez kell a boldogságunkhoz. Ha tökéletesen berendezzük az életünket és minden körülmények között megfelelően viselkedünk, megkapjuk majd a jutalmunkat. Az igazság nem is állhatna távolabb ettől! Hogy nyilvánvalóbbá váljon, hogyan teremtjük meg saját magunk szenvedését, tegyél fel magadnak néhány kérdést. Segítenek majd megvilágítani a mindennapok abszurditását.
Vágyom anyagi dolgokra, melyek nélkül nem tudom elképzelni a boldogságomat? Tényleg szükségem van nagy lakásra vagy házra, fényűző autóra és hatalmas bankszámlára? Ha valóban így van, miért érzek magamban ürességet, amikor megszerzem? Miért nem maradok boldog, miután kifizettem a boldog életem kellékeit és végre az enyémek? A boldogság mindig benned van, a részed, akár a gondolataid és az érzéseid. Soha el nem vesztheted, csak elfelejtkezhetsz róla.
Boldog leszek, ha teljesülnek a vágyaim? Ha elérem minden anyagi célomat? Eltölt majd a beteljesülés érzése, ha kivívom mások csodálatát és felnéznek rám? Sajons nem. Éveket, évtizedeket, a legtöbben az egész életüket ezzel töltik. Ezt sulykolja a társadalom. Elvárásokat támaszt, melyeket ha megvalósítasz, csak újabbak jönnek helyettük és kezdődik minden előlről. Ennek a mókuskeréknek soha sem lesz vége, amíg te véget nem vetsz neki!
Vagy talán boldogságot remélsz, ha megváltoztatod a körülményeidet? Magad körül az embereket? Ha mindenkit a saját igényeidnek megfelelően átformálsz? Vagy a társadalmat? Oly sok forradalmár próbálkozott ezzel, valamennyien elbuktak. Kerestek valamit, meg akartak teremteni valamit, el akartak érni valamit, ami belül van, mindig is létezett és öröktől fogva az övék volt.
Fordítsd a figyelmed a szépség felé, ismerd fel magadban és körülötted mindenhol és mindenben. Minél többször meglátod, annál jobban áthat. Ez az igazi forradalom. Egy csendes lázadás, mely igazi békét és harmóniát hoz.
Amit keresel, rég a tiéd, mindig is hozzád tartozott. A forrás benned van!
Fotók: pinterest.com
